Motoszka mesék bejegyzései

2007. március 20.

Meseszerű valami a bennem lévő katyvaszról

Nem tudom hova való... Nem mese, de nem is tény... Valami, ami bennem kavarog, amit még nem tudtam teljesen a helyére tenni sem a világban, sem magamban... Valami katyvasz, ami jön, hol innen, hol onnan, attól függően hová nyúlok... Ez is én vagyok, hát utcu... 

Eltelt pár év, pár évszázad, és emberek generációi nőttek fel, akik elme nagyúr csapatainak fogságában élnek. A tanulási, kategorizálási fázis remekül megy, mégis rendre azt tapasztalják, mégsem tökéletes a gépezet működése. A szabályok világában, az elméletek, kategóriák, analízisek szigetein, egyre többen gondolkodnak el azon, vajon miért születtek a világra, ha nem képesek hatalmukban tartani a saját életüket?  Elme uraság gépezete sem tökéletes! Ezek az emberek, tele lesznek olyan kérdésekkel, amikre Kategória országban nincs válasz. Sokáig elfogadták a világ érthetetlenségét, és beleszoktak abba, hogy emberi gyengeségük kiszolgáltatottá tette őket. Nem találják a helyünket abban a világban, amibe Elme fővezér seregeinek abszolutizmusa az úr.  Hiányt élnek meg. Nem tudják mi az, nem tudják hol keressék, csak azt, hogy a saját szerves testünk nem azonos önvalójukkal. Kik vagyunk mi? -kérdezik- Az értelmünk? Az érzelmeink? A testünk? Vannak sémáik, ami alapján keresni kezdik a választ, de évek kitartó ismeretszerzésével sem jutnak közelebb. Hát persze! Ez megint csapda! Ismeretek, újabbak és újabbak. Teóriák, amikkel megmagyarázzák, kitalálják, kikísérleteznek. Egy darabig azt GONDOLJÁK moooostt jóóóóó! Majd ismét fellép a hiány!  Miért is? Mi az alapkérdés? Ki vagyok én? A ki vagyok én kérdést, nem keresheted kívül! Az egész életed csapdája, hogy azt a sémát kaptad, hogy minden igazság a könyvekben van! Matéria! Anyag! Ezek mind ego és elme kérdések! Évszázadok óta berögződött szokásrend, amit Kategória Világ-rendjeként a kobakodba gyömöszölnek.

Eszedbe sem jut, hogy elindulj abba az irányba, ahol É-motoszkáid ölelő karjai várnak!!! Kint keresel! Megélsz krízishelyzeteket, nem működik az életed, gyomorgörccsel kelsz, egyedül fekszel. Orvoshoz, mész, a valláshoz nyúlsz, különböző kultuszokban keresel menedéket. Majd megoldják helyettem... Valaki megmondja ki vagyok én... És rohansz, teljesítesz, mert azt gondolod, ezt várják el tőled, ez az igazság. Persze vannak olyanok is, akiknek más választásuk nem lévén el kell indulniuk megtapasztalni önmagukat. Durcás, poros, maszatos, É-motoszkákkal találkoznak a kapuban. É motoszkáik ugyanis nem tudnak mit kezdeni hirtelen a helyzettel. Ki ez, aki kukucskál? Mit akar tőlünk? Gondolj egy rabra, aki évek óta nem kapott fényt, táplálékot, energiát. Legyengül, elvadul, meg nem értetté válik. Ugyan ilyenek a bennünk rejlő de elhallgattatott motoszkák is. Akik az első kudarcnál visszafordulnak, életük kibillen valamilyenszintű egyensúlyából és még mélyebbre sodródnak. A kulcs, az idő! Ha képes vagy megszelídíteni az elhanyagolt motoszkáidat, ha hagysz időt magatoknak, hogy megtanuljatok egy közös nyelvet, ha odafigyelsz arra, miket üzennek, ha képes vagy elme nagyúr parancsait kizárva előtérbe helyezni a velük folytatott párbeszédet, felbátorodnak, új erőre kapnak, együtt működnek veled. Persze gyakran közbe akarnak majd lépni Kategória ország katonái. Őket is szelídítened kell. Elmondani nekik, hogy segítsék É-motoszkák működését. Nem kell félniük! A létezésük csak még stabilabb, ha együttműködnek… Hosszú diplomáciai tárgyalások kezdődnek, benned. Ügyesen trükközöl, hogy helyet kapjanak motoszkáék, majd taktikusan kijátszod Kategória Őrségét… De mégis megélsz egy olyan biztonságot, hozzájutsz egy olyan mindent átfogó bölcsességhez, és nyugalomhoz, amit soha nem éltél volna meg a kitartásod nélkül… Ha a figyelmed az önmegismerés felé irányul és befelé botorkálva, a saját érzéseid, lelked, üzeneteinek megélésén keresztül keresed a választ… KI VAGYOK ÉN?

Yin

2007. március 13.

Az Én és a motoszkák

Amikor egy emberpalánta megszületik a földön, nevet kap, születési időt, testet. Ennek azonban nincs jelentősége számára. É Motoszkák vigyázzák a létezését, nagyon közel hozva számára azt a világot, amit egész későbbi életében keresni fog. A létezés első időszakában még mindenkiben benne van annak a harmónia élménynek az emlékképe, amit valaha É Motoszkaként megélt. Nem fontos a fizikai test, érzelem gombócként motoszkálva álom és lét határain táncolva éljük a jelent. A bennünk serényen munkálkodó É Motoszkák gyakran repítenek álmainkon keresztül az egység élménybe. Kapcsolatunk az alváson keresztül nagyon intenzív a belső világunkkal, a lét minden matérián kívüli síkjával. A tudatunk síkjai távoli homályként lengenek körül, elme nagyúr seregei a háttérből figyeli az eseményeket. A külső szemlélők biztosan tudják, hogy külön álló testtel van dolguk, elnézően és tengernyi szeretettel figyelik a létezés első hónapjait.

Az ember egység élménye akkor kezd megbomlani, amikor képes lesz a fejlődő lét azonosítani magát a fizikai testével, egyre többet tartózkodik az anyagban és kialakul a nevével azonosított én tudata. É Motoszkáival egyre kevesebbszer találkozik, halkul a hívó szó, amivel keresni indul az egység élményét.

Most jön el az ideje, hogy elme nagyúr katonái megkapják a jelszót, a hatalom átvételre. TANULÁS! ROHAAAAM!

Évek telnek el, és tanulunk. Viselkedni, tányérból enni, birtokolni, és elengedni, kifejezni a sérelmeinket, megvédeni magunkat… Majd beültetnek az iskolapadba, és hosszú évtizedeken keresztül azt várják el tőlünk, hogy befogadjuk a tudományt, teljesítsünk. Kategóriákba soroltatják velünk a jót a rosszat, az elvárást, a megfelelést… A szüleink, a körülöttünk élők, már nem néznek ránk elnézően, nem kapunk elfogadó szeretetet, csak az a fontos, miként mozogsz az anyagi lét síkján. Ez a kor amiben élünk, amibe bele akartunk születni, különös nehézségekkel állít szembe az É Motoszkákkal való kapcsolatunk felvételekor. Elme nagyúr minden területen igyekszik átvenni a hatalmat, a kezében tart minden fejlődést, minden irányítást, mindent, ami a létezésünkön kívül esik. Elme nagyúr nem tűri a belső megéléseket, az önmagunkkal való egységet, a kollektív egységről nem is beszélve.

É Motoszkáinkkal semmilyen szintű kapcsolatot nem tartunk fent, pedig sokkal több információjuk van, mint ami egy hadosztálynyi analízis katonába bármikor belefér.

É Motoszkáink pedig semmire sem vágynak jobban, mint újból kapcsolatba kerülni velünk! Ehhez viszont le kell győzni Elme nagyúr seregeit, kizárva a szétválasztást, analízist, logikát, mert az, amit egész felnőtt életünkben keresünk, ott lapul a létezésünk minden zugában, csak az elménk nem engedi, hogy újból egyek legyünk vele.

Yin

2007. február 15.

elme nagyvezér mesterkedései

Már többször bekukkantottam a motoszkák világába. Életterük, Harmónia még ma is létezik, bár nem egységes birodalom, és keveseknek adatik meg, hogy elidőzzenek ebben az országban. Mi rombolta szét ennek az idilli birodalomnak a határait? Kategória vezére, akit Elme nagyvezér néven szoktak emlegetni. Első lépésként Harmóniában meglévő egységes rendszert kezdte szétbomlasztani, oly módon, hogy bevezetett egy már kategóriában is érvényes rendszert, az elkülönítést. Elkezdte szétválogatni harmónia lakosságát, és címkéket aggatott a nyakukba. Először csak két csoportba osztotta a lakosságot. Érzések és intuíciók felirattal látta el őket. A vezér azonban egy idő után ezt nem találta elég biztonságosnak, mert úgy gondolta, túl sokan vannak egy kupacban, nem ellenőrizhető az életük. Ezért Harmónia lakossága újabb költözésre kényszerült. Külön városba költöztették, azokat, akik a felfedezésben jeleskedtek. A település határában elhelyezett táblán a felirattal, KÍVÁNCSISÁG. Az idős generáció BÖLCSESSÉG városába költözött, a mosolygósak VIDÁMSÁG városba. Lehetne hosszasan sorolni a különböző városokat, de nem teszem. A lényeg így is érzékelhető. A különböző kolóniákba összeterelt motoszka, nem tudott és a mai napig sem tud mit kezdeni ezzel a rendszerrel. Harmóniában megszokták, hogy nincs szükségük az egymás közötti kommunikációra, mégis mindenki pontos információkkal rendelkezett az ország működéséről. Érezték, hogy csapdába estek, mert nem voltak eszközeik arra, hogyan juttassák el egymáshoz a létezésük jeleit. Közben elme nagyvezér, bevezette az oktatás és nevelés intézményét, mert biztos volt abban, hogy ezt a féktelen siserehadat a butaság tartja fogságban. Az oktatási felelősök nevet adtak minden felismerhető alakzatnak, így szólították, minden nap, egészen addig, amíg meg nem tanulta azonosítani magát azzal a hangcsoporttal. Ez a látszólag természetes módszer é motoszkák szétzilálásának a legelső és leghatékonyabb megoldása.  Miért? Emlékezzetek vissza. Harmóniában minden lakó egységtudatban élt. A működéshez az összekapcsolódás érzése volt szükséges. A kommunikáció ebben a formában működött a leghatékonyabban. Az lét megérzéséhez mindig az a rész járult hozzá, amelyik éppen jónak látta. Mivel nem különálló egységként kezelték magukat, a felelősség, mint olyan nem is létezett. Így ház szegény é-k elég sokáig nem is értették, mit akarnak tőlük a tanáraik. Már azt is elképzelhetetlennek tartották, hogy eljöhet az az idő, amikor mindegyiküknek meg kell fogni a batyuját belecsomagolni minden számukra kedves dolgot, és elköltözni a számukra kijelölt városba. Elképzelem, mit érezhetett az a motoszka, aki ezt a feladatot kapta. Mi az, hogy batyu? Mit jelent, hogy számomra? Mi az, hogy kedves? Nincsenek ilyen dolgok. Harmónia lakossága képtelen volt ezt az információt befogadni. Ezek a fogalmak, csak elme nagyvezér fejében léteznek. Mert ahhoz, hogy valaki megfogja a batyuját, beletegye a számára legfontosabb dolgokat, több dolog kell. Én képének, ami a többiektől elkülönült, tulajdonának, ítéleteinek arról mi a kedves… De elme vezér analízis katonái megoldották a városba költöztetés összes nehézségét…

Lenne még gondolatom, de ahogy írom, elfog a szomorúság… Mennyire kegyetlen mese kezd ebből kikerekedni. Nem akarom, hogy bárki bántsa Harmóniában élő Motoszkáimat! Milyen érdekes… pedig az egész életünk erről szól. Elme nagyvezér vezetésével irányítjuk, tanítjuk, rendszerezzük őket. Kategóriákkal, logikával, énnel szeretnénk eljutni hozzájuk, miközben folyamatosan gyengítjük kommunikációjukat, behatároljuk az életterüket, és nem értjük mitől érezzük rosszul magunkat a bőrünkben. Majd egy szép reggelen eldöntjük, meg akarjuk ismerni Őket, az országot, a szokásaikat, és mutassa már meg valaki, hogyan lehet bejutni azon az ajtón, ami hozzájuk vezet. Hát nem megy!!! Az ÉN a döntöm, a valaki az ajtó, az ŐK a szokások, a megmutatni, mind fogalom. Ezeken keresztül nem lehet bejutni. Hogyan lehet? Az egyen keresztül! Ha MEGÉRZED (nem érted), ha MEGÉRZED AZ EGYET, közel leszel hozzájuk.

Yin

2007. január 22.

Motoszkák és átjárók

Írtam már néhány gondolatot a g-motoszkák viselkedési szokásairól. Tudom, az lenne logikus, ha sorrendiségében felépítve kész történettel rukkolnék elő. Igen ám, de róluk írni csak akkor tudok, ha hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Nekem sikerült elfogadnom, hogy átengedjem magamon az érzést, elengedjem azt a késztetést, ki mit vár el, arról írjak, ami kikívánkozik belőlem. Ha így nektek is jó, legyünk együtt.Ami ma motoszkál…Sok-sok g-motoszka van, aki emlékszik azokra az időkre, amikor Harmónia országában megélte a teljességet. Megélte a békét, nyugalmat, az elfogadás érzését. Most évezredekkel később, szeretne visszatérni ebbe az állapotba. Megtesz minden tőle telhetőt, hogy még több társát magához édesgesse, azt gondolván, ha elegen lesznek sorban állnak, rendeződnek, mindenki ismeri a feladatát, helyét, lesz elég bátorságuk, hogy átkeljenek az átjárón. Hírnökeik úgy informálták Őket, hogy Harmóniába egy átjárón keresztül vezet az út, és ez sok lemondással, szívet összetörő kihívásokkal jár. Azt hallották, hogy e mögött az átjáró mögött egy jó darabig nincs semmi, ezért a túlélésük elengedhetetlen feltétele a sok motoszkában lévő tudás rendezettsége. Felderítő hadosztályuk szerint az ajtó helye is kérdéses, az az egy biztos… A réztáblán ez a szó áll, SZERETET. Ezért kis lényeink bármilyen elszántak, félnek. Tartanak attól, hogy a szeretet keresése csupa lemondás. Félnek attól, hogy a tapasztalásaik kevésnek bizonyulnak ezek átvészeléséhez. Miközben mindent megtesznek a tagok toborzásáért, erőik összpontosításáért, elfelejtenek bízni abban a képességükben, hogy létezik egy belső iránytű, ami vezethetné őket. Létezik egy emlékkép, amit mindegyik magában hordoz születése pillanatától. Mivel csak abban bíznak, amit tudósaik, hírnökeik érzékelhetővé tesznek számukra, tele vannak félelemmel a megpróbáltatások miatt. Sok motoszka már ettől az érzéstől megmerevedik, egy lépést sem tud megtenni.  Mások tiszta gyagyának tartják az útra kelőket. Nem értik mi motoszkálhat bennük…

Sokan, egyre többen vannak, akik útra kelnek, mégsem találják meg az átjárót. Az a szót, hogy szeretet, könyvekből tanulták, így van tudásuk róla, de nincs tapasztalásuk, hogyan néz ki a valóságban. A kitartóbbak évekig, képesek kutatni, tanulmányokat írnak, memoárokat, edzéseket végeznek a sikerért. A félelem enyhül, de mégis ott motoszkál, mi történik, ha mégis megtalálják a hőn áhított ajtót. Közben é-motoszkák csordultig telt szívvel várják az átérzőket… Jeleket küldenek, fénnyel, melegséggel nyitogatják az útkeresők szívét. Hitet küldenek a csüggedőknek, egyre hangosabban bíztatják a vándorok szívét. Azt üzenik, hogy ha képes vagy az elfogadásra életed minden területén, mint ahogyan azt harmónia lakói is teszik, az egyet jelent a SZERETET felirat megértésével. Azt suttogják, hogy abban a pillanatban, ahogy megérzed a szeretet az elfogadás üzenetét, elmúlik a félelmed, ami miatt hiába keresel. Minden üzenetük arról szól, hogy amint ezeket a dolgokat megéled, abban a pillanatban megnyílik előtted az ajtó, amiért egy lépést se kellett volna tenned, csak hinni, erősen hinni, hogy már odaát vagy teljes biztonságban!

Yin

2007. január 19.

Motoszka mesék... mi a g?

G-motoszkák! Seregesen lepik el a rendelkezésre álló teret. Összekapcsolódnak, fogják egymás kezét, majd újabbak csatlakoznak hozzájuk. Rakoncátlan jószágok. Alig lehet őket rendre utasítani. Szinte módom sincs az azonosításukra, már újabb alakzatot öltenek. Hangosak, egyik igyekszik túlkiabálni a másikat. Minden csapat azt szeretné, ha az ő fontosságát venném észre. Sürgetnek, hogy csak velük foglalkozzam. Energiáim nagy részét arra fordítom, hogy megpróbáljak rendet teremteni közöttük. Kiválogatom, színes sapkával megjelölöm Őket. Lesznek piros, kék, zöld, sárga sapkások, így legalább az azonosítás könnyebb. Igen ám, de a nagy sürgés-forgás a sapkák színét is hamarosan összekeveri, mert ezek a hangos jószágok, rájönnek, hogy akár több csoportba is tartozhatnak.Mondok egy nagyon egyszerű példát:Este mész hazafelé. A buszon van annyi szerencséd, hogy leülj, és abban a pillanatban megrohannak. Motoszka 1: Vásárolni kellMotoszka 2: oda kell érni a gyerekért a sulibaMotoszka 3: Milyen jó receptet olvastam az ebédszünetbenMotoszka 4: Mosnom kellene, de elfogyott a színes mosópor.Ebben a pillanatban a szépen szétválogatott motoszkák között elkezdődik a kavarodás.Mert a mosnom kell de nincs mosópor motoszka összekapcsolódik a vásárlás motsozkával, ami a vacsi motoszkákkal akar karöltve tovább gomolyogni. Hab a tortán a recept, aki szintén elsőbbséget követelve, újabb g-motoszka képében ott ugrándozik a homlokod előtt: MI LEGYEN A VACSORA? Ha rendet szeretnél tenni köztük, koncentrálnod kell. Ha képes vagy rávenni Őket, hogy egymás kezét fogva rendezett alakzatot vegyenek fel, hajlandók viselkedni, és hasznodra vannak. Bizonyára te is észrevetetted már, képesek bebújni a legkisebb résen, megjelennek a legváratlanabb pillanatban. Nagyon gyorsan hatalmas területeket képesek elfoglalni, mert a legfőbb céljuk az uralkodás. Kihasználják a nap minden percét a szaporodásra, ha csak módjukban áll, éjszaka is megjelennek. Ott vannak mindenhol, irányítanak, befolyásolnak, számukra az egyetlen elfogadható állapot a totális uralom. Elvárják, hogy minden nap csak velük foglalkozz, beépülnek a cselekedeteidbe, az Ő befolyásuk irányít. Legfőbb elvük a rendszer, amit Kategória törvényeinek megfelelően mindenhova kiterjesztenek. Kategória az az ország, ahonnan a g-motoszkák elindultak világhódító hadjáratukra. Kategória törvényeit mindenkire érvényesnek tartják, és roppant ügyes jószágok lévén el is érik, hogy az Ő elképzeléseiket minden pillanatban betartsd.Mennyire más világ ez, mint Harmónia! Szegény é-motoszkáknak évszázadok kellettek hogy megtanuljanak védekezni Kategória lakóinak örökös támadásai ellen.Hogyan keveredtek ide a g-motoszkák? Mi történt Harmóniában lakóival? Hogyan képesek egymás mellett élni? Ki hogyan védi a saját területét? Milyen értékei vannak g-motoszkáknak? Ezer kérdés. A válaszokat a következő mesékben olvashatjátok.

Yin

2007. január 16.

Motoszka mesék. Mi lenne ha...

Mi lenne ha! Mi lenne, ha é-motoszka lehetnék? Nem lennének gondolataim, amik elvárásokon, vágyakon alapulnának. Nem kellene azzal foglalkoznom, hogy befizettem-e a csekkjeimet, hogy a gyerekem időre megtanulja-e a leckét, hogy mit szól a főnököm a teljesítményemhez.Nem foglalkoznék az idővel, mert számomra ez a fogalom nem létezne. Nem kellene foglalkoznom utazással, sem gyalog, sem közlekedési eszközzel. A testem alakját, méretét magam változtatom… de ez így nem igaz, mert nem is lenne testem. Persze egy energiamezőnek is van kiterjedése, de mint test nem léteznék. Ennek következtében a ruházkodást is kipipálhatjuk. J Nem kellene lakásra gyűjtenem, fűtés számlát fizetnem, mert mindenhol otthon érezném magam, és egy energiagombóc, mint tudjuk soha nem fázik.  Nem lennének félelmeim, mert nem ismerném azt az érzést, mi lesz, ha! Az é-motoszkák világában a lesz, mint fogalom nem létezik. Most van, mert nincs szükségük a múltbeli tapasztalatok elraktározására, a jövő fürkészésére. Nincs jelentősége. Az érzelmeknek, a lelki megéléseknek ugyanis nincs szükségük időre, sem gondolatra. Harmóniában, ahol é-moszkaként laknék, nem foglalkoztatnának semmilyen gondolatok. Képes lennék csak a jelenben élni, úgy alakítani a környezetemet, a világomat, hogy a van és így van jól érzése töltsön el minden pillanatban.Ez az érzés a többi motoszka elfogadásához is hozzásegít, mert az így van jól, nem ismeri a másikkal szembeni elvárást. Az így van jól hangulat persze a többi é-motoszkából is sugározna felém, így nem kellene azzal sem küzdenem, hogy saját magam önértékelése rendben legyen. Ha ugyanis a többi motoszka elfogadna olyannak, amilyen vagyok, azok az érzések is messze elkerülnének, hogy valamire nem vagyok képes, kicsi vagyok, sovány vagyok, öreg vagyok… Egyszerűen csak vagyok! Olyan amilyen! Energiagombócságomban tökéletes!

Hol itt jelennék meg, hol ott, ha szükségem lenne a pajtásaimra, puha motoszka fészekben összegyűlnénk egy kis baráti érzelemcserére. Vetítenénk magunknak habos kávét, édes harapnivalót, és nem kellene azzal foglalkoznom, mennyi sütit gondolhatok a pocakomba. Csak sütkéreznénk egymás ölelő energiamezőjében csodás, szeretettel teli elfogadással és megélnénk a van érzését tökéletes harmóniában.

Yin

2007. január 11.

Motoszka-lak

Hol élnek Ők? 

Minden történet úgy kezdődik, hogy behatároljuk azt a helyet, ahol a mese szereplői élnek. Pl. az Óperencián innen, az üveghegyen túl, vagy a négyszögletű kerek erdőben. A Motoszkák lakóhelye ebben pillanatban a világ bármelyik pontja lehet. Valamikor régen, olyan régi időkben, amire már csak a legöregebb tündérek, manók és angyalok emlékeznek a Motoszkáknak volt őshazájuk. Igaz, akkor talán még a föld sem létezett, vagy ha igen, a mai világ egészen másképp nézett ki. Hatalmas kontinensek borították, egybefüggő óriási szárazföldek, vizek. Talán emberek sem éltek még, mert ha így lett volna a mi kis lényeink egészen másképp fejlődnek. Az azonban egészen biztos, hogy a Motoszkáknak volt egy országa. Ezt az Őshazát a Motoszka kutatók a Föld keleti szélesség 24-26 foka és az északi hosszúság 36-38 foka közé teszik.

A tudomány mai állása szerit őslakosok ezrei népesítették be azt a csodás országot, amit Harmóniának hívtak.

Hogyan?

A Motoszkáknak életük tökéletességéhez nem volt szükségük semmire, mert a képzeletük segítségével bármit meg tudtak teremteni maguknak. Ha szükségük volt melegségre, napsugarakra gondoltak, ha éhesek voltak, ízeket, jóllakottság érzést töltöttek a pocakjukba. Ha kirándulni szerettek volna elég volt csodás képekre gondolniuk, amiket bármelyikük megjeleníthetett a horizonton. Amikor egy fiatal motoszka megszületett, a vének tanácsa alaposan szemügyre vette. Milyen fényes, milyen alakú, mennyire fürge, miben tehetséges. Kezdetben a szülei gondozták, töltötték bele a színeket, fényesítették, gyönyörű képeket vetítettek elé, amitől ügyesedett, fejlődött a képi látása. Aztán a bölcsek mutattak számára olyan érzés-gondolatokat, képkombinációkat, amitől rövid időn belül megerősödött és már csepp-motoszkaként is el mert kezdeni önálló életet élni. A motoszkák ugyanis eredetüktől fogva, egyszer csak ott vannak, ahol lenniük kell. Elég számukra egy csepp energia és már meg is születtek.Voltak és vannak motoszkák akik kimagasló tehetséggel képesek, gyógyítani. Mások a tanítás területén nyújtottak többet társaiknál. Akadtak, akik gyönyörű ételeket tudtak elképzelni. Mindegyiküknek volt van, valami egyedisége, amivel hozzá tudott tenni és ma is hozzá tesz Harmónia szépségéhez, teljességéhez.Joggal kérdehetitek, hogyan lehetséges ez? Nem titok!A megszületett motoszkák egész életükben bizalmat kaptak a bölcsek tanácsától, mert Harmóniában élő tanítók hittek abban, hogy minden újszülött képes a fejlődésre. Hittek abban, hogy mindenkinek megvan az a csodás ajándéka, amivel akar és tud hozzátenni az ország egészéhez. Ezért átsegítették a kicsiket az első csetlő-botló próbálkozásaikon, és bölcs türelemmel csiszolgatták a fejlődésben lévő érzés-gondolatokat.

Mivel idejük is annyi volt, amennyit erre a dologra vetítettek, szelíd türelemmel megvárták, míg a csepp-motoszkákból kibuggyan a legcsodálatosabb kép harmónia lakóihoz.

Kívánok mindenkinek türelmet, hitet abban amit éppen tesz.

Yin

2006. december 7.

A motoszkák lélektana

Motoszkák márpedig vannak!

Egyszercsak megjelennek, van hogy csapatostul. Telerakják a fejünket mindenféle problémákkal, és azok ezernyi megoldási lehetőségével. Vannak É és G motoszkák. Az É-k! mondig szeretetről, jó hírekről, kapcsolatokról, szép érzésekről szólnak. De az emberek fejében képtelenek fészket rakni, mert az építési engedélyük kizárólagosan a szívcsakra környékére szól.

Megjelennek, már a születésünk pillanatában, ők az elsők az életünkben. Sikeresen felépítenek komplett kolóniákat, útjelzőkkel, öröm szökőkutakkal. Kialakítanak egy rendkívül jólműködő információs hálózatot, ami az egész testünket körbeszövi, üzeneteket vesz a külvilágból, logisztikai bázisán keresztül elirányítja a kellemes érzés csomagokat, amiket mi állandóan veszünk, élvezünk, képesek vagyunk elmélyedni a heti, napi, pillanatnyi csomagokcsák örömében. Kérdőjelek, ítéletek, elvárások nélkül elfogadjuk a küldeményeket. Nincsenek elvárásaink, ami arról szólna, hogy kaptam már 500 piros csomagot, most kéket kérek, mert ha nem, boldogtalan leszek. Csomag jő, elfogad, megél, és kerek a világ. Van elég ideje, helye, lehetősége motoszkáéknak, hogy kiteljesedjenek, erősödjenek. (Egy baba, hónapokig élvezi az anyatej csodás ízét. Tökéletesen meg van elégedve vele, naponta 5-6 alkalommal. Soha nem tolta el az anyja mellét egy tatárbifszteket követelve :)  ) De ezernyi hasonló példát tudok.

Majd hamarosan, kiderül, hogy vannak olyan szavak, amik veszélyesek az Érzés motoszkákra. (röviden émotoszka) Olyan ez számukra mint egy járvány, legyengít elpusztít. Ilyenek a kell! akarom! tudom! ÉN! Ezek is motoszkák, de a lakhelyük a fejekben van. Ők a gondolat motoszkák (gmotoszka) Később kapnak csak teret az életünkben, mégis hajlamosak a túlterjeszkedésre. Először megbénítják az Émotoszok csomagküldő rendszerét, mert pontosan tudni akarják milyen csomag várható, milyen tartalommmal. Ellenőrizni kívánják az úthálózatot, a jelzések pontosságát, az adagok mennyiségi és minőségi megfelelését. Be akarják határolni a csomagok színét, elvárásaik vannak a kézbesítés időpontját illetően. Ha nem teljesülnek a követeléseik, elkezdik túszul ejteni émotoszkákat. Gmotoszkák ugyan próbálkoznak a békés megegyezés minden lehető variációjával, tárgyaló asztal, rendszeresség... Nagy könyveket írnak a csomagküldő szolgálatok, szökőkutak működési elveiről, de ezeket émotoszkák nem értik. Állnak a könyvek táblázatok felett, és azon tűnődnek, miért nem mehetnek napfelkeltét nézni, vízcsobogást hallgatni, mézet nyalogatni a bödönből.

G motoszok, viszont ezt nem értik. Mire jó ez? Mi a célja? Mi a haszna? Mennyi időbe telik egy naplemente? Az Ő számukra émotoszkák tevékenysége teljesen hasztalan! Ezért MINDENKI!! jól felfogott érdekében tovább folytatják áldásos tevékenységüket, egészen addig, amig el nem sorvasztják émotoszkáék fészek-városait. Ha szerencsénk van, itt-ott találkozhatunk szegényes viskóikkal, de ezekre szinte oda sem figyelünk.

Eleinte jobban szeretjük gmotoszkák rendszerét, mert könnyebb benne eligazodni. A dolog akkor kezd látványosan megbillenni, amikor gmotoszkák hada lepi el az agyunkat nap mint nap, fészket építenek a legváratlanabb helyekre, elhatalmasodik a jelenlétük az életünkben. Ugrálnak, visítoznak, követelőznek, hirtelen szaporodni kezdenek. Kialakul a káosz, amire újabb és újabb rendszabályokat hoznak, egészen addig, míg megbénul az egész kolónia!

Majd egy szép nap az utazó beül az autójába, elindul dolgozni, megpillantja a napfelkeltét a Duna fölött. Váratlanul megjelenik egy émotoszka, felidézi azt a csodát, amit az Ő városukban valamikor régen a vándor megélt és kicsordulnak a könnyei, mert mélyen belül, emlékszik mennyire jó volt ott.

Ölelek mindenkit aki velünk van YIN :)