Dia(b)log

Hogy telik az idő… a napok, mint percek a hetek, mint órák…

Azt hiszem rosszul ültem a lovon. Mármint a Blogon.

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy Én a Yang, meg a Te  a Yin (már nem is tudom hogy Yin vagy Ying, de legyen Yin, az jobban tetszik) megvitatunk dolgokat ugyanarróla témáról. Történik velünk az élet, megélünk dolgokat, de ezeket másképpen látjuk és dolgozzuk fel. Azzal, hogy látom Én vagy TE hogyan élem meg vagy éled meg, tanulok és Te is tanulsz.

Nos ezen alaptézis szinte azonnal elbukott. Egyrészt nem ugyanazt éltük meg, nem ugyanazt láttuk és teljesen másról kezdtünk beszélni. Máshogyan álltunk a dolgokhoz. irányítani szerettük volna? Vagy talán csak a várakozás valami nagy dologra, az éhség a meg nem értett dolgok megértésére. Nem tudom.

Kedves Yin!

Azt hiszem nekem kell, vagy kellett volna egészen mást tennem.

Ma reggel ezen gondolkoztam.

Tudod mind a ketten erősek vagyunk a saját oldalunkban. Én Yangban vagyok erős. Nem értem és nem is értékelem igazán Yin-t, azzal pedig igazán meg kell küzdeni hogy elfogadjam a bennem rejlő Yin-t.

Nem segít az élet, hiszen attitűdökkel előítéletekkel jól el vagyunk látva, s természetes, hogy a Yangok népes tábora, egy gyenge buta Yinnel való azonosulást elutasítja. J

De mit is jelent Yinnek lenni.

Nos ez az. Nem tudom, hogy ahogy sok millió Yang sem tudja. Ennyit az előítéletekről, ismételten a félelem szüli.

Én azért vagyok Yangban erős, mert Yint nem is ismerem. Így persze könnyű.

A biperszonális napló lényege, hogy sikerüljön olyan dolgokat megszólaltatnom magamban, amit nem ismerek. Lehet, hogy előttem van de nem látom, ahogy annak idején az őslakos indiánok az Óceán járt vitorlásokat, hiába táncoltak előttük a vízen.

Ott rontottam el, hogy ebbe a naplóba Yangként jöttem, és mint mondtam Yangban erős vagyok. Ahogy Te Yinben. Adtuk Önmagunkat s bár ez általában helyes, nem ért el célt, mert nekem Yint neked Yangot kellett volna adnod magadból.

Más nyelvet beszélünk. Én nem értek Yinül és Te sem Yanggul. Még messzebb megyek, a bennem rejlő Yin nem ugyanabban a nyelvjárásban beszél mint a a Te Yined. Nezse neked kommunikáció!

…

De megint picit messzire mentem.

Yang kemény figura. Logikus és realista. Ha bebizonyítod elhiszem. Ha megfoghatom akkor létezik.

Yin más.

Yang a VAN. Yin a NINCS.

Az emberek hajtják a boldogságot. De a Boldogság nem a VAN-tól jön hanem a NINCS-től. De ez is Yangos hozzáláás, mert méginkább mindkettő helyes arányából. Hiába van az egyikből több haa másikból kevés van.

Ha van elegendő pénzed az VAN. Ha nincs egyetlen forintod sem az is VAN. Mindkettő létező állapot. TELI vagy ÜRES a pénztárca, de VAN!

A NINCS a mentességet jelent a VAN-tól. A tökéletes függetlenséget, kötetlenséget. Miért fontos ez? Mert a VAN befolyásol. Félelemmel tölt el! Ha VAN Teli pénztárcád akkor azzal, hogy elvesztheted, ha VAN üres pénztárcád akkor azzal, hogy mi lesz holnap. Szükség van persze VAN-ra. Azért, hogy szolgáljon azzal, hoyg tnulsz belőle. Ha pénzed VAN abból, ha üres pénztárcád VAN abból.

Ha VAN aki szeret és odabújik akkor rettegsz, hogy el ne veszítsd, ha VAN aki nincs melletted akkor kínoz a hiánya, vajon látod-e még valaha. De ha nem lenne VAN semmi lennél. De a VAN mellett kell a NINCS, hogy boldog lehess. NINCS mitől félned.

…

Hol van bennem Yin? Mi is ez tulajdonképpen? Hogy találok rá? Hogyan azonosulok vele? Sok kérdés, amit most el kell tolnom, mert a válaszok maguktól kell hogy jöjjenek.

Egyelőre arra kell törekednem, hogy YANG ne féljen attól, hogy jön YIN. J

…

Szeretnék neked szólni, hogy ide találj, sajnos neked kell megtalálnod.

Üdv

Yang

Hahó! Van itt valaki?

... az imént írtam és most mindenki eltünt?

Mikor is? Hát jó néhány hónapja...  

Miért is? Nem tudom.

Még hogy biperszonális napló. Hol ying, hol yang van itt.

...mert elbeszélünk egymás mellett. Hát persze az egyik fehér, a másik fekete, az egyik nő, a másik férfi, így érthető.

Más vagyok. Más a véleményem, más a látásmódom. De... talán csak nem értettem meg a helyzetet, nem tudtam kezelni a dolgokat...

Képviseltem yangot, s nem értettem, hogy ying miért másról beszél? Miért mond állandóan ellen? Miért akar okosabb lenni mint én?

Vagy csak én éreztem úgy? Én éreztem...

Ying és yang körbeöleli egymást és forog. Az erők dolgoznak és kivet a centrifugális erő. De a rendszer mégis törhetetlen és minden marad ott ahol volt.

(A centrifugális erő egy forgó rendszerben fellépő, radiálisan kifelé irányuló erő)

Azt hiszem rosszul ültem a lovon... be akartam mutatni yangot és a gondolkodását. Be akartam mutatni a világot, ahogy yang látja...  dehát nem yang van középen. És nem ying.

Nem értettem yinget miért nem beszél yanggal, miért nem arra reagál amit yang mond? Miért ying a fontos? Miért ying akarja bemutatni a világot?

Talán nem is akarta? Talán csak én akartam ezt látni?

Ez a blog nem az enyém és nem a tiéd... ez egyetlen személyé... aki én vagyok és aki te vagy... ying és yang.

Ha néznek yingyang vagy(ok)...

Forog a világ.  Vajon működik-e a centripetális erő, mely yinget és yangot újra összehozza?

(A centripetális erő a középpont felé mutat.)

Írok, mert szeretném ha a két ellentét megérne egyé...

yang

Smaragdtábla címmel ezen a blogon olvashatod ezután a gondolataimat.

YIN

http://smaragdtabla.blog.hu

Minden esti lefekvés egy kis halál.

Annak elfogadása, hogy az élet természetes körforgásában megvannak a tudatos és tudattalan ciklusok. Az alvás annak elfogadása, hogy ebben az időszakban megszűnik a tudatos kontrolom az életem felett. Az irányítást, a létemet átadom egy nálam hatalmasabb egységnek. Az alvás és az ébrenlét tudatos egyensúlya megteremti ezt.

Minden ébredés ujjászületés. Egy új életszakasz kezdete. Annak üzenete, hogy most teremthetek, fejlődhetek, új dolgokat tehetek magamévá.

Az alvás Jin energia az ébrenlét Jang.

Minden napnak megvannak a ciklusai. Délelőtt friss vagyok, mint egy gyermek, a nap delén, már képes vagyok az impulzusokat összefogni, mint egy felnőtt. Estére elfáradok mint egy öreg ember, majd meghalok, és ismét újjászületek.

Ez alatt az idő alatt mindent megkapok, amit a tudatos létezésem szintjén nem vagyok képes elérni....minden más megvár.....

Mi is hát a különbség az „arany középút” és a középszerűségbe való menekvés között? Az előbbi föltételezi a lankadatlan és tárgyilagos figyelmet; az állandó kritikát és a tájékozódás örömét; a „játékszabályok” kölcsönös tiszteletét. Nem így a középszer! A középszerűség eleve fél a valóságtól és kerül minden igazságot, mert egykönnyen arra kötelezhetné, hogy föladja kicsinyes önzését. Számára egyedül fontos, hogy olyan világot hazudhasson maga köré, amelybe se kicsivé (vagyis alázatossá), se óriássá (vagyis hőssé) nem kell válnia.

TITKOS ELVE: KICSINYESEN ÉS NAGYZOLVA!

BOLDOGSÁG

Ha minden pillanatot értékes módon használunk, akkor boldogok vagyunk. A boldogság olyan táplálék, amely egy személyt gyengéből erőssé változtathat. A bonyolult dolgokat egyszerűvé, a nehéz dolgokat könnyűvé teszi.  

EGYSZERŰSÉG

Az egyszerűség felébreszti az intuíciót és a tisztánlátást, hogy értékes gondolatokat és tiszta érzéseket teremtsen. Szabaddá tesz a hamis büszkeség összes csapdájától, és arra ösztönöz, hogy újra felfedezzük az értékeinket.

ERŐ

"A sorsom mestere vagyok. Határozott vagyok abban, hogy amire gondolok, és meg tudom tenni. Többé nem mondom azt, hogy nem tudom!"

Yin

Nézzünk szembe egymással!

www.szuhai.hu

Van valami, amivel segíthetünk, hogy béke legyen a Földön: Ha békéssé tesszük önmagunkat!

Ebben az első lépés a becsületes önvizsgálat, hogy megtaláljuk, ami  békétlenné tett bennünket. Mindenki eredeti állapota a béke. A béke az általunk és a világ által megteremthető legnagyobb erő.

A békétlenség oka az elégedetlenség, mert valamiből kevesebbet érzünk, mint amennyire igényünk van. Kevesebb nyugalmat, kevesebb vidámságot, kevesebb figyelmet, tiszteletet, kevesebb boldogságot, de legfőképpen kevesebb biztonságot, hiszen a béke biztonságot nyújt.

Azt gondoljuk, a békét a biztonság adja. De nem! A béke adja a biztonságot!

Fel kell ismernünk, hogy sohasem mások veszélyeztetik a békénket, hanem saját gondolataink és érzéseink. Meglehet, azok mások magatartása miatt keletkeztek. De akkor is mi teremtettük. Ha viszont megértjük, hogy a békével minden körülmények között rendelkezhetünk, akkor értelmét veszíti a körülményeinktől való félelem.

Mindannyian reális, hosszú távú megoldásokra törekszünk, hogy tervezhessünk. Minél fontosabb számunkra egy cél, annál inkább ennek megfelelõen gondolkodunk. Ám a megnyugtató eredményhez békés eszközökre van szükség: párbeszédre, megértésre, együttműködésre, toleranciára és tiszteletre, a másik értékeinek felismerésére.  A stabil békét csak az teremtheti meg, ha véget vetünk a harcnak, és mindenki győztesként, méltó módon, biztonságban élhet. De ezt először önmagunkban kell megteremtenünk!

Yin

Gondolatok

A tudat legnagyobb betegsége, amikor túl sokat gondolkodunk. Különösen, amikor másokkal kapcsolatban tesszük ezt, pl., hogy "mit csináltak", "mit kellett volna" vagy "mit kellene tenniük", "miért mondták ezt vagy azt", "miért élnek így vagy úgy s miért nem amúgy". Ez a sok "mi", "mit" és "miért" elrabolja a tudat nyugalmát.

Gondoljunk egy magra. Olyan, mint egy pont: kicsi, parányi és az összes lehetőség benne van. A gondolatok pontosan olyanok, mint a magok. A gondolatok teremtik az érzéseket és a viselkedésünket. Ezek kombinációja a tudatosság.

Az emberi tudatosság a gondolkodás, az érzés és érzékelés, a kifejezés képessége. Mindez mindig egyetlen gondolatból indul el. A mag lehet pozitív vagy negatív, - függõen a hangulatunktól, viselkedésünktõl.Valaha is megálltunk-e, hogy a gondolatainkat megfigyeljük? Eszünkbe jut-e néha, hogy meghúzzuk a féket, vagy pontot tegyünk az adott gondolataink végére?

Az ellenőrzés nélküli tudat feszült, aggodalommal és stresszel teli. Amikor túl sokat gondolkodunk, gyakran képzelgünk, és túlzottan reagálunk. Ezáltal negatív érzéseket teremtünk. Pedig ha nem ellenőrizzük önmagunkat, akkor ezt mások fogják megtenni. De ezt nem szeretjük. Reagálunk. Panaszkodunk. Kirobbanunk. Konfliktusokat teremtünk, vagy nem tudunk kitérni előlük, pedig szeretnénk. Ám amíg nem tanuljuk meg gondolataink irányítását, biztosan mások fognak felettünk uralkodni. A megfigyelés türelmet és tisztánlátást ad, hogy helyesen gondolkodjunk és cselekedjünk. A megfigyelés belső összpontosítást teremt, ami megengedi, hogy a realitást lássuk.

Ami a tudatunkban van, a szavainkon keresztül automatikusan kifejezõdik és így másokra is hatást gyakorol. Ha a szavaink durvák vagy kritikusak, akkor erre mások reagálnak, és viszonzásképpen azt adják vissza, amit kaptak. A szavaknak és érzelmeknek ez a "pingpong" játéka naponta bekövetkezik, és ez rendszerint nagyon kimerítő. Ha viszont pozitív és tiszta magot (gondolatot) ültetünk, szórunk szét magunk körül és erre a gondolatra építünk, akkor annak további energiát adunk. S ahogy a földben a mag felébred, kicsirázik és növekedni kezd, hasonlóképpen ezt teszik a gondolatok is, amelyekre koncentrálunk. Az eredmény így örömet ad. A nap első gondolata legyen egyszerűen békés. Ültessük el ezt a magot és locsoljuk figyelemmel és erőt fogunk felhalmozni.  

"Ahhoz, hogy mesterei legyünk a gondolatainknak, nincs szükségünk varázslatra, sem bonyolult technikákra. Egyszerûen meg kell ismernünk őket és gyengéden a társainkká tenni."

Szép gond-talan napot mindenkinek

Yin

Életem egyik legnagyobb leckéje, hogy akkor is tudjam melegíteni magamat, ha arra látszólag semmi okom nincs. Olyan életehelyzetbe sodortam magamat, amikor úgy tűnik minden akadályoz abban, hogy az élettervemet éljem. Persze élhetném az életemet, megalkudva a létezés morzsáival, belül mégsem erre vágyom. A kicsi én fél. A nagy nyugtat, csendesít, bölcs mosollyal türelemre int. Ebben a helyzetben a legnehezebb napocskának maradni, és szeretni magamat, a környezetemet. Ebben a helyzetben nehéz hinni a jövő szépségében.

A hit, hogy beteljesíthetem a feladatom, és minden látszólag üres óra ezt készíti elő, meginog, majd felerősödik. Hinni azt, hogy minden csak azon múlik, mennyire összeszedett a saját világom, mennyire merem felvállalni azt ami bennem él, minden nap új kihívás elé állít. Saját csapdáim köszönnek vissza, és omlanak le nap-nap után. Menekülnék, de szeretnem kell. Magamat, az életemet, a sorsomat, a helyzetemet, azokat, akikért dolgozom. Nem úgy kell, hogy muszály... bensőm kívánsága ez az állapot. Görcsös rándulásaimmal való szembenézésem, utazások a félelmeim birodalmába tisztítják a képet. Főnix madárként szárnyalok, és halok meg minden ciklusban.

Megoldani, hogy tűzenergiáim vízként áramoljanak felvéve a gályák terhét, az utasok sóhaját, a sziklák akadályait, a sodródó hordalékot úgy, hogy közben tudjam én vagyok az élet maga. Tenni, a tétlenségben. Csak áramlani egyik helyszínről a másik felé. Békésen osztogatni a kicseimet a halászoknak, itatni az állatokat, mosni a szennyes ruhát, fürdetni a gyerekeket. Közben figyelni arra, hogy ne válljak sebesen rohanó áradattá, de erőm tudatában törekedjek a tenger felé.

Új élet születik és a születés katarzisai ellenére melegen maradni szeretni, és szeretve lenni nehéz de varázslatos tapasztalás.

Tűzből víz... meghal, átalakul, majd életre kel. A létezés gyönyörűséges terhe itt él velem.

Yin

Hónapok óta írogatok. Több helyen teszem közzé a gondolataimat, érzéseimet. Vannak olyan írásműveim amit sokan olvasnak, vannak olyanok amit kevesebben, és vannak olyanok, amit szinte csak magamnak, kedvtelésből írogatok.

A visszajelzések többnyire pozitívak. Tetszik az embereknek amit a gondolataimból papírra és a virtuális világba kiteszek.

Van azonban néhány ember, akinek különösen fontos a véleménye. Ők azt mondják, amit leírok, sok esetben belső cenzúrán megy át, nem az igaz valóm. Látnak, éreznek, érzik a lelkem finom rezdüléseit... Arra bíztatnak, merjem kitenni a bennem lévő valóságot, mert az az igazi érték. Amit most mutatok, az cenzúrázott felszín. Hagyjam szabadon áramolni a lelkem rezdüléseit, és ne foglalkozzak azzal, ki érti meg és ki nem. Akinek meg kell érteni, úgy is eljut hozzá, akinek nem,...

Szombaton voltunk a párommal egy tanyán. Bár még alig ismerem az embert akivel beszélgettünk, mégis úgy érzem képes tisztán és sallangoktól mentesen kommunikálni.

Volt egy mondata, ami beült a lelkembe. A mondat kb. így hangzott... Ha vannak benned üzenetek, és azt ki mered tenni a világnak, ha sok emberrel megosztod, az megvéd. Addig vagy sebezhető, amig kevesen ismerik a gondolataidat.

Itt kavarog... Hozza fel bennem a félelmeimet.... Párhuzamok... Félünk szeretni, ezt nyíltan kimutatni, mert attól félünk, ez sebezhetővé tesz. Sok területen megoldottam...

A félelem más, és ugyan az... félek megmutatni azt, ami bennem van. Úgy vélem, ha egy belső szűrőn keresztül emészthető formában közlöm, megvéd, és sokak számára érthetővé válik... Igen ám, de ezzel torzul is. Fátyolossá teszi, letompítja a ragyogását... Úgy vagyok benne, hogy mégsem.... Nagyon gáááááz... Csinálok valamit, ami rólam szól ugyan, több szinten elnyeri a közönség tetszését, de belül mégsem hiteles...

Mi a célom? Slágergyanus szövegek tucatjait megkomponálni, és ezzel a toplisták élén lenni 2 hónapig? Vagy kevesebbet, kevesebbeknek, de azt olyan módon, hogy tartalmában elindítsa azokat, akik érettek rá... Mondhatnánk, megengedem-e magamnak, hogy művésszé váljak a saját sorsomban?

Hálás vagyok azoknak, akik meglátták bennem a lelkem kívánságait, és vagyok számukra annyira fontos, hogy el is mondják.

Yin

Vannak az életben szép pillanatok. Ezek sokaságából szülenek az életáramlások.

Az elmúlt időszakom tele volt kérdéssel, a munkám, és a magánéletem kapcsán. Szerencsére sikerült a kerge préri tyúkomat leállítva időt adni magamnak, hogy rá tudjak nézni dolgokra.

Ez alatt egyre csendesebb egyre tisztább belső üzenetek érkeztek a lehetséges megoldásokról. Egyre tisztult a kép, egyre összeszedettebb lett. Olyan érzés volt mint amikor elkezd egy üres tér besűrűsödni, és lassan kivehetők belőle először az információ morzsák, majd ezek egységbe rendeződve képlékeny masszát alkotnak. Ez a képlékeny valami újabb információkkal elkezd szilárd formát ölteni. A forma alakkká fejlődik, színek, árnyalatok lesznek rajta, és már nincs más dolgom, csak megvalósítani.

Áramlás az áramlásban. Olyan hömpölygős erő, amiben van méltóság, fegyelem, dinamika, mégsem siet, mert ismeri a tájat, tudja hova tart. Mégis hegyeket bont le, hajókat visz a hátán, gyerekeket fürdet, ruhát mos, életet ad a benne élő halaknak.

A bennem áradó és felismert erő érdekes információkat hordoz a hátán, tudja merre tart, képes megmozdítani hegyeket, és remélem életet is ad a benne fickándozó halaknak.

Különlegesen megnyugtató, és új érzés. Barátkozom vele, és egyre jobban tetszik amit látok.

Yin

Egyedül vagyok bezárva a gondolataimmal. A saját spirálomban pörgök, és azt gondoltam nincs a közelemben olyan ember, akivel a gondolataimat tapasztalás szintjén megoszthatom.

Tegnap elmentem egy baráti összejövetelre, ami több volt mint laza beszélgetés. Csaba elmesélte az életét, a belső világát.

Olyan volt, mint ha én beszélnék, mégis teljesen más. A megélések sora, az azokból levont következtetések, az eszencia ugyan az. A megközelítés más. Lépésről, lépésre logikusan felépítve. Ez belőlem hiányzik. Én analógiákban gondolkozom. Sokat beszélgettünk. Tapasztalásai úgy hatottak rám, mintha megtaláltam volna az érme másik oldalát. Megnyugtatott, és felkavart. Tükröt mutatott saját magamból. megnyugtatott, mert kaptam egy üzenetet, hogy nem vagyok egyedül. Felkavart, mert új érzéseket hozott fel bennem. Legszívesebben el sem jöttem volna, átbeszélgettem volna vele/velük az éjszakát. Kati, a társa újabb tükör. Szakmabeli, nő szerepben analóg megélésekkel mint én. Nincsenek véltlenek... Olyan üzenetet hoztak, amire nagyon, nagyon régen vártam... Hálás vagyok érte. Annak az embernek is, aki összeismertetett velük. Vannak az életben nagy találkozások. Azt érzem, ez egy ilyen.

Yin